Dr. Barabás László szakmai munkássága

Barabás László néprajzkutató, főiskolai tanár

1947-ben született Parajdon, gazdálkodó család hatodik gyermekeként. Az általános iskolát szülőfalujában, a líceumot Érmihályfalván és Szovátán járta,1965-ben érettségizett.1970-ben végzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevéllel a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. A Debreceni Egyetemen 2008-ban doktori (PhD) fokozatot szerzett kitűnő minősítéssel. A Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja.

1976-ig a Maros megyei Mezőfeketén, Marosvécsen, Disznajón és Szászrégenben tanított. A tanári munkája mellett Disznajón iskolaigazgató (1972-1975), Szászrégenben újjászervezte és vezette a „Kemény János irodalmi és művelődési kört” (1973-1981), e vidék magyar szellemi fórumát. 1976-tól 1993-ig újságíróként, szerkesztőként dolgozott, előbb a Munkásélet, majd a Sütő András főszerkesztésében megjelenő Új Élet – Erdélyi Figyelő képes lap belső munkatársa. Újságcikkeinek, riportjainak jelentős részében a vidék sajátos néphagyományait és azok továbbadását, tudatos áthagyományozásának szükségességét és módozatait mutatta be.

Tanári és kutatói munkássága a romániai rendszerváltozás után teljesedett ki. 1991-től a posztlíceális rendszerben indult egyházi tanítóképzőben, ismertebb nevén a marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskolán tanított. A főiskola igazgatójaként (1993-2014) két évtizednél tovább szolgálta a magyar nyelvű tanító- és óvodapedagógus képzés, valamint a református, római katolikus, unitárius, evangélikus és baptista kántorképzés ügyét. Ebben az időben ezer erdélyi fiatal végzett a főiskolán, és szinte mindannyian szülőföldjükön élnek, választott hivatásukat gyakorolják, szolgálják falusi és városi közösségüket. A főiskola életéről, történetéről, küzdelmeiről és eredményeiről több kiadványt is összeállított: az elsőt 2010-ben Iskola a magasban, iskola a mélyben címmel a huszadik évfordulóra, a másodikat 2015-ben Huszonöt kegyelmi esztendő címmel a negyedszázados jubileumra, a harmadikat az általa szervezett főiskolai táborokról, tanulmányutakról Népismeret, szolgálat, jövendő címmel 2018-ban.

A marosvásárhelyi főiskola 1993 óta a Károli Gáspár Református Egyetem (Budapest) kihelyezett tagozataként működik. Az egyetem nagykőrösi tanítóképző főiskolai karán és marosvásárhelyi tagozatán néprajzot, honismeretet és művelődéstörténetet tanított a 2017-es nyugdíjazásáig, azóta megbízott főiskolai tanárként dolgozik. A főiskolán elindította és vezette a Traditio-Educatio kutatási és pedagógiai programot, amelynek egyik célja, hogy a diákok behatóbban megismerjék saját szülőföldjük népi kultúráját, helytörténetét, egyházi- és művelődési életét. A program második része tanulmányutak, táborok szervezése, harmadik része végzett tanítók, óvodapedagógusok továbbképzése. Néprajzi és művelődéstörténeti szakdolgozatok (eddig mintegy 225) témavezetője. 1993 óta szervez egyházszolgálati és népismereti tanulmányutakat, táborokat a Kárpát-medencében a tömbmagyarság és a szórványvidék megismerésére erdélyi, anyaországi és felvidéki főiskolai hallgatók részére.

Néprajzi gyűjtéssel és kutatással egyetemi hallgató kora óta foglalkozik. Tanári munkája mellett járta a falvakat, figyelte és élte az erdélyi magyarság közösségi megnyilvánulásait a vallásos ünnepektől a táncmulatságokig, a hagyományos szokásoktól az új kulturális megnyilvánulásokig. Behatóbban a népszokásokat kezdte tanulmányozni, felismerve, hogy a szokáshagyomány a legfeltáratlanabb területe az erdélyi, különösen a székely népi kultúrának. Ennek eredményeképpen néprajzi témájú riportjai és tanulmányai jelentek meg romániai és magyarországi folyóiratokban, napilapokban, szakkiadványokban. Gyűjtési és kutatási területe a székely Sóvidék, Marosszék, általában a Székelyföld és a vele érintkező egykori vármegyei területek: a Mezőség, a Küküllő mente és Dél-Erdély. Tudatosan azokat a vidékeket választotta, melyeket a korábbi gyűjtők elkerültek vagy nem vizsgálták intenzívebben. Sajátos kutatási témái: szülőföldje népi kultúrája, az erdélyi magyar kalendáriumi szokások, az egyházi ünnepek néprajza, a népi kultúra táji tagolódása, valamint a néphagyományok iskolai oktatásának, közművelődési felhasználásának lehetőségei.

Néprajzi gyűjtő- és kutatómunkájának eddigi eredménye 9 önálló kötet, 60 tanulmány, 115 néprajzi írás, kisebb közlés, 20 néprajzi (több díjnyertes) kisfilm, társszerzőkkel. Ezekre a munkákra mintegy 120 publikáció hivatkozik. Eddig megjelent kötetei és tanulmányai mind nagy kitartással végzett terepkutatásokra épülnek. A népszokások segítségével az erdélyi magyar falusi közösségek alapvető működését, életmódját, értékrendjét, gondolkodásmódját, világlátását, vallásosságát, sajátos mentalitását és örökségét ragadta meg.

A Kriza János Néprajzi Társaság rendes és választmányi tagja 1990-től. Előadásaival, dolgozataival folyamatosan jelen van a Társaság szakmai életében, konferenciákat, kötet- és filmbemutatókat, kiállításokat kezdeményezett és valósított meg. Tevékenyen részt vesz az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezetének életében tisztségviselőként és rendezvények szervezőjeként, előadójaként, animátoraként.

A marosvásárhelyi Református Vártemplom presbitere másfél évtizedig (1996-2017) és az Új Kezdet református folyóirat főmunkatársa alapításától megszűnéséig (2000-2019).

Fodor Sarolta fizikatanárnővel kötött házasságát (1970) három gyermekkel áldotta meg az Isten. Leányuk, Albert Réka szül. Barabás nemzetközileg ismert biofizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Barabás László Barna vezető informatikus szakember, Barabás Kálmán István hegyi baleset következtében fiatalon életét vesztette. (2014). Öt unokájuk van.

2012-től a Magyar Kultúra Lovagja, munkásságát 2010-ben egyetemi Károli Éremmel, 2013-ban Teleki Pál díjjal, 2017-ben az EMKE Értékteremtők díjával méltatták. Hetvenedik évében az erdélyi néprajzosok szakmai szervezete, a Kriza János Néprajzi Társaság ÉLETMŰDIJJAL ismerte el néprajzi gyűjtői és kutatói érdemeit.

Néprajzi tematikájú kötetei

1. Forog az esztendő kereke. Sóvidéki népszokások. Mentor - Custos Kiadó, Marosvásárhely, 1998. (Második kiadása 2010-ben ugyanott jelent meg).

2. Karácsonytól pünkösdig. Marosszéki népszokások. Székely Útkereső Kiadványok, Székelyudvarhely, 1998.

3. Kapun belül, kapun kívül. Népismereti írások. Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2000.

4. Aranycsitkók, maszkurák, királynék. Erdélyi magyar dramatikus népszokások. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2000.

5. Húsvét szép reggelén. Marosszéki öntözőversek. (Gyűjtötte és a kötetet összeállította). Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2002.

6. Akiket fog a figura. Farsangi dramatikus szokások, népi színjátékok Marosszéken. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2009.

7. Az otthonosság gyökerei. Népismereti írások, néprajzi tanulmányok. Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2015.

8. Ünnepeink népi színháza. Erdélyi játékos népszokások karácsonytól pünkösdig. Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2017

9. Népismeret, szolgálat, jövendő. Találkozás, azonos kérdések felvetése különböző adatközlőkhöz, i, tanulmányutak negyedszázada, 1993 – 2018 (Összeállította Barabás László). Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2018.

Vélemények, méltatások könyveiről, munkáiról

Pozsony Ferenc: Barabás László könyvének – Forog az esztendő kereke - újdonsága éppen abban rejlik, ahogy a jeles napi szokások működéséről írva voltaképpen bemutatja a sóvidékiek egyedi mentalitását. Ezt a sajátos élet- és gondolatvilágot fejezi ki nyelvjárásuk képi ereje, metaforikussága, a játékhoz való természetes viszonyulásuk… A szerzőnek azért is sikerült mindezt így leírnia és értelmeznie, mivel saját szülőföldjéről, annak jól ismert embereiről szól ez a vallomásos jellegű munka. (Az Olvasóhoz. Részlet a könyv előszavából).

Nagy Olga: Barabás László nem egyszerű leírást nyújt, hanem korszerű értékszemléleten alapuló mentalitásvizsgálatainak eredményeit osztja meg az olvasóval. Egyetérthetünk Barabással: a néprajzkutató hivatása nem merülhet ki az emlékezetben őrzött hagyomány rögzítésével, a leírt szokások mögött felfedezhető szellemi háttér feltárása is nélkülözhetetlen…Alapvető módszere a paraszti társadalom különböző rétegeivel való többszöri találkozás, azonos kérdések felvetése különböző adatközlőkhöz: idősekhez és fiatalokhoz, férfiakhoz és nőkhöz. A legkülönbözőbb tényezők illetve azok egymásba hullása mind-mind létrehozzák azt az izgalmas és színes árnyaltságot, amit nem könnyű kitapintani. (Sóvidéki mentalitásvizsgálatok. Korunk, 2000/3.122-124)

Tánczos Vilmos: A jeles napok vallásos szokásait vizsgáló tájegységi monografikus munkák között Barabás László Forog az esztendő kereke című, sóvidéki népszokásokról szóló könyve az egész magyar néprajz vonatkozásában is kiemelkedő jelentőségű. (Magyar vallási néprajzi kutatások Erdélyben. Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 18 Kolozsvár, 2010.26).

Bölöni Domokos: Mindenik írásból kisüt a Sóvidék gyermekének féltő szeretete szülőföldjének népe iránt. Ez az egyetlen dolog, amit nem lehet tanulni… Nos, ezt a könyvet – Kapun belül, kapun kívül - akár tankönyvként is forgathatják fiatal (és kevésbé fiatal) kollégáim (Népújság, 2000 február 19).

Keszeg Vilmos: A szokások Barabás László általi megjelenítésében egyszerre látjuk az eseményt és az esemény „gyűjtését” mint eseményt… Számomra, az olvasó számára ez jelentette az újdonságot, a meglepetést… Barabás Lászlónak sikerült tetten érnie a kommunikáló, a virtuskodó, a játszó, a hagyomány nyújtotta biztonságban élő-mozgó embert. A könyvet – Aranycsitkók, maszkurák, királynék – a magyar szokáskutatás új színfoltjának tartom. (Ajánlás. Részlet a könyv előszavából, 2000))

Pozsony Ferenc: Barabás László az Akiket fog a figura kötetében, szintézisében a marosszéki farsangi szokások európai rangú, monografikus igényű elemzését és értelmezését valósította meg. (Hagyományos közösségek modernizációja. A székelyek. Kézirat. Kolozsvár, 2014).

Deák-Sárosi László: Barabás olyan időszakban nőtt fel gyerekként, amely még őrizte a több évszázados autentikus székely falusi életforma számos jellegzetességét. A gazdálkodási módok, a családi élet, az öltözködési szokások, az ünnepek mind e hagyományos életforma alapján szerveződtek…Ő még saját bőrén tapasztalta, hogy milyen a természettel és az állatokkal összhangban élni, milyen létezési mód hagyományos foglalkozásokat űzni és télen-nyáron harisnyában vagy priccses nadrágban járni…A szerző azt kutatta Az otthonosság gyökerei című könyvében, hogy milyen helyi kulturális gyökerek segítik az egyént és főleg a közösségeket, mi teremti meg az otthonosságot számukra a világban .(Velünk élő hagyomány. Részlet a könyvismertetőből. Erdélyi Múzeum, 2017.2. füzet.167)

Verebélyi Kincső: Az otthonosság gyökerei tanulmánygyűjteménye néprajzkutatói pályája egy állomásán adott számadásnak vehető. Láthatjuk a tematikus gazdagságot, az érzékeny megfigyelőkészséget, a falusi mikrovilágok megragadásában mutatkozó tehetségét. Mindez megnyilvánul a népismereti írásokban, csakúgy, mint a néprajzi tanulmányokban, amelyeket érték szempontjából az olvasó kevésbé tud egymástól megkülönböztetni, mint a szerény szerző. (Részlet a könyvismertetőből. Ethnographia, 2019/3.517).

Tátrai Zsuzsanna: A szerző jó tollú, olvasmányosan író szakember, és ez a kötet – Ünnepeink népi színháza - mindezt gazdagon bizonyítja. A sok évtizedes, kitartó gyűjtő és feldolgozó munkája olyan eredményeket hoz, melyek folyamatában és sokrétűen tárják fel a kalendáriumi szokások hagyományozódásának mozgatóit. Rávilágít a vezető, szervező egyéniségek, esetleg csoportok, intézmények szerepére. Éles szemmel figyel az évről évre történő változásokra, a megtorpanásokra, a nemzedékek közti feszültségekre stb. Barabás László legújabb gyűjteményes kötete tanulságos és sok tekintetben példaadó a szakkutatás számára, ugyanakkor érdekes olvasmány a népszokások iránt érdeklődők számára.(Részlet a könyvismertetőből. Ethnographia, 2019/2.336)

Mirk Szidónia-Kata: Barabás László korán felismerte, hogy a szokáskultúra állandó változásban van, és ez a változás az utóbbi évtizedekben erőteljesen felgyorsult. Tudatosítja bennünk, hogy megszűnő félben vannak azok a hagyományos közösségek, melyek évszázadokon keresztül irányítani és biztosítani tudták a hagyományok átadását. Bebizonyosodott, hogy intézményes keretek között is lehet ismereteket átadni, és ebben a folyamatban fontos szerepet játszhatnának a néprajzkutatók, ha kutatásaik eredményeit megismertetnék a közművelődési szakemberekkel, pedagógusokkal. Jelen kiadványt – Ünnepeink népi színháza - haszonnal forgathatják mindezek.(Részlet a könyvismertetőből. Székelyföld, 2019 november.161)

Szacsvay Éva: Barabás László pedagógiai-néprajzi publikációsora az erdélyi népszokások széles körű és a változások szakaszainak komplex bemutatásává válik. Ebben saját gyermekkora, a nagyszülők meséi képezik a szokásvilág 19. század végi, 20. század eleji szakaszát, diákkora a 20. század közepének, a jelenkor pedig a 21. század állapotát láttatja. Az otthonosság e formája képezi kutatói habitusának alapját. Ez az európai etnológia friss irányzataiban, mint a bevándorlás és haza-otthon viszonyának vizsgálatában is értékként van jelen. A szerző szokásokat leíró szövegeiben kitűnnek szépírói erényei, emlékeztetve az olvasót a népi írók munkásságára. E vonása teszi a szerzőt elhivatott pedagógussá és néprajzkutatóvá. (Részlet a 2019. november 14-én a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Benda Kálmán Bölcsészet- és Társadalomtudományi Szakkollégiumában a Népismeret, szolgálat, jövendő – Barabás László könyvesházából című rendezvényen elhangzott előadásból. Nyomtatásban: Honismeret, 2020/2.111.)