Dr. Barabás László néprajzkutató, főiskolai tanár
1947-ben született Parajdon, gazdálkodó család hatodik gyermekeként. Az általános iskolát szülőfalujában, a líceumot Érmihályfalván és Szovátán járta,1965-ben érettségizett.1970-ben végzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevéllel a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. A Debreceni Egyetemen 2008-ban doktori (PhD) fokozatot szerzett kitűnő minősítéssel. A Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja.
1976-ig a Maros megyei Mezőfeketén, Marosvécsen, Disznajón és Szászrégenben tanított. A tanári munkája mellett Disznajón iskolaigazgató (1972-1975), Szászrégenben újjászervezte és vezette a „Kemény János irodalmi és művelődési kört” (1973-1981), e vidék magyar szellemi fórumát. 1976-tól 1993-ig újságíróként, szerkesztőként dolgozott, előbb a Munkásélet, majd a Sütő András főszerkesztésében megjelenő Új Élet – Erdélyi Figyelő képes lap belső munkatársa. Újságcikkeinek, riportjainak jelentős részében a vidék sajátos néphagyományait és azok továbbadását, tudatos áthagyományozásának szükségességét és módozatait mutatta be.
Tanári és kutatói munkássága a romániai rendszerváltozás után teljesedett ki. 1991-től a posztlíceális rendszerben indult egyházi tanítóképzőben, ismertebb nevén a marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskolán tanított. A főiskola igazgatójaként (1993-2014) két évtizednél tovább szolgálta a magyar nyelvű tanító- és óvodapedagógus képzés, valamint a református, római katolikus, unitárius, evangélikus és baptista kántorképzés ügyét. Ebben az időben ezer erdélyi fiatal végzett a főiskolán, és szinte mindannyian szülőföldjükön élnek, választott hivatásukat gyakorolják, szolgálják falusi és városi közösségüket. A főiskola életéről, történetéről, küzdelmeiről és eredményeiről több kiadványt is összeállított: az elsőt 2010-ben Iskola a magasban, iskola a mélyben címmel a huszadik évfordulóra, a másodikat 2015-ben Huszonöt kegyelmi esztendő címmel a negyedszázados jubileumra, a harmadikat az általa szervezett főiskolai táborokról, tanulmányutakról Népismeret, szolgálat, jövendő címmel 2018-ban.
A marosvásárhelyi főiskola 1993 óta a Károli Gáspár Református Egyetem (Budapest) kihelyezett tagozataként működik. Az egyetem nagykőrösi tanítóképző főiskolai karán és marosvásárhelyi tagozatán néprajzot, honismeretet és művelődéstörténetet tanított a 2017-es nyugdíjazásáig, azóta megbízott főiskolai tanárként dolgozik. A főiskolán elindította és vezette a Traditio-Educatio kutatási és pedagógiai programot, amelynek egyik célja, hogy a diákok behatóbban megismerjék saját szülőföldjük népi kultúráját, helytörténetét, egyházi- és művelődési életét. A program második része tanulmányutak, táborok szervezése, harmadik része végzett tanítók, óvodapedagógusok továbbképzése. Néprajzi és művelődéstörténeti szakdolgozatok (eddig mintegy 225) témavezetője. 1993 óta szervez egyházszolgálati és népismereti tanulmányutakat, táborokat a Kárpát-medencében a tömbmagyarság és a szórványvidék megismerésére erdélyi, anyaországi és felvidéki főiskolai hallgatók részére.
Néprajzi gyűjtéssel és kutatással egyetemi hallgató kora óta foglalkozik. Tanári munkája mellett járta a falvakat, figyelte és élte az erdélyi magyarság közösségi megnyilvánulásait a vallásos ünnepektől a táncmulatságokig, a hagyományos szokásoktól az új kulturális megnyilvánulásokig. Behatóbban a népszokásokat kezdte tanulmányozni, felismerve, hogy a szokáshagyomány a legfeltáratlanabb területe az erdélyi, különösen a székely népi kultúrának. Ennek eredményeképpen néprajzi témájú riportjai és tanulmányai jelentek meg romániai és magyarországi folyóiratokban, napilapokban, szakkiadványokban. Gyűjtési és kutatási területe a székely Sóvidék, Marosszék, általában a Székelyföld és a vele érintkező egykori vármegyei területek: a Mezőség, a Küküllő mente és Dél-Erdély. Tudatosan azokat a vidékeket választotta, melyeket a korábbi gyűjtők elkerültek vagy nem vizsgálták intenzívebben. Sajátos kutatási témái: szülőföldje népi kultúrája, az erdélyi magyar kalendáriumi szokások, az egyházi ünnepek néprajza, a népi kultúra táji tagolódása, valamint a néphagyományok iskolai oktatásának, közművelődési felhasználásának lehetőségei.
Néprajzi gyűjtő- és kutatómunkájának eddigi eredménye 9 önálló kötet, 60 tanulmány, 115 néprajzi írás, kisebb közlés, 20 néprajzi (több díjnyertes) kisfilm, társszerzőkkel. Ezekre a munkákra mintegy 120 publikáció hivatkozik. Eddig megjelent kötetei és tanulmányai mind nagy kitartással végzett terepkutatásokra épülnek. A népszokások segítségével az erdélyi magyar falusi közösségek alapvető működését, életmódját, értékrendjét, gondolkodásmódját, világlátását, vallásosságát, sajátos mentalitását és örökségét ragadta meg.
A Kriza János Néprajzi Társaság rendes és választmányi tagja 1990-től. Előadásaival, dolgozataival folyamatosan jelen van a Társaság szakmai életében, konferenciákat, kötet- és filmbemutatókat, kiállításokat kezdeményezett és valósított meg. Tevékenyen részt vesz az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezetének életében tisztségviselőként és rendezvények szervezőjeként, előadójaként, animátoraként.
A marosvásárhelyi Református Vártemplom presbitere másfél évtizedig (1996-2017) és az Új Kezdet református folyóirat főmunkatársa alapításától megszűnéséig (2000-2019).
Fodor Sarolta fizikatanárnővel kötött házasságát (1970) három gyermekkel áldotta meg az Isten. Leányuk, Albert Réka szül. Barabás nemzetközileg ismert biofizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Barabás László Barna vezető informatikus szakember, Barabás Kálmán István hegyi baleset következtében fiatalon életét vesztette. (2014). Öt unokájuk van.
2012-től a Magyar Kultúra Lovagja, munkásságát 2010-ben egyetemi Károli Éremmel, 2013-ban Teleki Pál díjjal, 2017-ben az EMKE Értékteremtők díjával méltatták. Hetvenedik évében az erdélyi néprajzosok szakmai szervezete, a Kriza János Néprajzi Társaság ÉLETMŰDIJJAL ismerte el néprajzi gyűjtői és kutatói érdemeit.
Dr. Barabás László részletes szakmai munkásságát és a publikációs jegyzékét lent olvashatják.
